Tavasszal az elmaradt versenyek múltjából elevenítettünk fel térképeket. Most szintén egy elmaradó verseny, a Hungária kupa térképeiről lesz szó, de rendhagyó módon nem csak a múltról, inkább a jövőről fog szólni az írássorozat.
Több mint 10 éve, hogy osztrák barátom mutatott nekem egy alapanyagot, mint most rendszerbe álló újdonságot. Kérdezte, nem lenne kedvem megnézni, mire lehet jutni ezzel tájfutó alaptérképként.
Akkoriban a tájfutótérképek alapanyaga ortofotóból és valamilyen szintvonalakat tartalmazó térképből állt. Az ortfotó beszerezhető, de az csak egy pontos, transzformált kép a terepről, nincsenek rajta szintvonalak. A szintvonalakra két lehetőség volt akkor ausztriában, az egyik az állami topográfiai térképek szintvonalai, amely nem sokkal adott többet, mint egy fehér papír. Az osztrák állami alaptérkép 1:50000 méretarányú volt, 20 méteres szintvonalakkal.
A másik lehetőség, megvenni az adott területről a lehető legfrissebb légifényképeket, majd szintvonalas kiértékelést készíttetni róla. A bejáratott (és persze elég költséges) útja a dolognak valamelyik, tájfutó térképek készítésére szakosodott, leginkább skandináv országbeli céget megbízni a szintvonalrajz elkészítésével. Ezek közül a legjobb és legnagyobb a norvég Bakken and Helgesen volt.
A légifénykép kiértékelés lényege, hogy egy készülékbe két képet behelyezve, azt optikai rendszeren keresztül nézve, olyan mintha lebegnénk a terep felett jó magasan, és a terepet a maga valóságában, 3 dimenzióban lehet látni.
 |
| Mechanikus légifényképkiértékelés |
 |
| Később digitalizált légifényképkiértékelés |
Egy kis labdaszerű pontot be lehet állítani egy bizonyos magasságértékre, és ezt a kis labdát a terep felszínén kell görgetni, két kis kerék segítségével. A gyakorlott kiértékelő szeme jól látja, ha a labda belemegy, vagy netán kiemelkedik a terepből, a lényeg a (látszólagos) felszínen tartani a kis labdát, és a vezérelt két kis kerékhez kapcsolódó mechanikus rendszer, amely egy tollban végződik, egy nagy papírra kirajzolja a szintvonalat. Majd adott értékkel (pl 5m) változtatva a labda magasságát, jöhet a következő szintvonal. A probléma csak az, hogy a viszonylag gyér növényzetű skandináv terepeken a földfelszín többé kevésbé látható. A sűrű fenyvesekkel borított osztrák erdőknél, a fenyők alatt rejtőző domborzat nem mindenütt látható. Itt a kiértékelő „érzésból” vezette a labdát, magyarán valamit rajzolt, de az nem a valóságon alapult.
Ezután a kitekintés után, térjünk vissza a kis papírdarabra, amit a kezembe nyomott, és az 1 m-es, fésületlen domborzat volt rajta.
 |
| Szintvonalak 1m-enként |
Ez nem minden, egy fekete-fehér fényképszerűt is kaptam,
ugyanarról a részről, amin még a kis ösvények terepi lenyomata is látható volt!
 |
| Lejtőárnyékolás, a meredekség függvényében sötétedik |
 |
| Osztrák állami alaptérkép |
Érdekelni kezdett, mi is ez a lézerszkennelés, folytatása következik holnap.
Innentől nincs szükség térképhelyesbítőkre? Első képen kiszeded az 1-4 szintvonalakat, rárakod a fotóra, egy légifotóról átmásolod a fedettséget és kész a térkép?
VálaszTörlésAzért nem olyan egyszerű:
Törlés1. a fedettség és a futhatóság nem teljesen ugyanaz, de a jelleghatárokat be lehet rajzolni.
2. a szintvonalakból látszhat, hogy van valami az erdő közepén, de hogy mi, azt meg kell nézni: lehet egy szikla, földkupac, magasles, stb. Mivel a méteres objektumok már látszanak, ez elég egyszerű, nem kell az egész erdőt bejárni.
Az a jó tájfutó térkép, amelyik a futva tájékozódást segíti. A lézerszkennelt alapanyag a terep rengeteg finom részletét tartalmazza. A helyesbítőnek ezek közül válogatva kell meghatározni, hogy mit és hogyan ábrázoljon a térkép.
VálaszTörlésTehát generalizálni kell, ami a térképészeti munka intellektuális része, legjobban a helyszín bejárásakor végezhető el.
Volt már tájfutó-térképészeti irányzat, sőt nyomai léteznek ma is, amely a térkép finom részletekkel való túlzsúfolásával gondolják "nehezíteni" a tájékozódást. Pl. tegyünk fel minél több apró gödröt, sziklát, "jellegfát" aztán a versenyző találja meg, hogy melyik-melyik.
Alföldi terepeinkről ma is vannak 1 m szintközű térképek, de a jó helyesbítő nem szolgaian hagy el szintvonalakat, hanem a felszín jellegzetességeit igyekszik minél jobban visszaadni.
Azért arra is érdemes gondolni, hogy a jellegtelenül lapos vagy részlet szegény szintes hegyoldalakból a lézerszkennelés sem tud jó versenyterepet varázsolni.
Remélem sok tájfutó és térképhelyesbítő olvassa.
Törlés