1970-ben alakult meg a
Magyar Tájékozódási Futó Szövetség. Abban az évben mindjárt nagy erőpróba várt
a magyar élversenyzőkre, a 3. Tájékozódási Futó Világbajnokság Németországban, Friedrichroda
közelében (akkor NDK), szeptember 25-27 közt.
Nagyon szép eredmények
születtek, részletesebben a Wikipédián,
magyar vonatkozású az MTFSz
honlapon.
A térképek méretaránya 1:25 000 volt, 5 m alapszintközzel. Zöld színt még nem használtak, a bozótosabb területek szürke színnel lettek feltüntetve. A pontmegnevezéseket szöveggel adták meg, németül.
 |
| Szeptember 25., terepbemutató |
 |
| Szeptember 26., egyéni verseny |
A váltót az együttfutás
megakadályozására érdekes rendszerben bonyolították.
Az első futók távoli
rajtból egyéni indulással rajtoltak, majd az összes futó szintén távoli célba beérkezése
után időkiegyenlítéssel indultak a 2. futók. Innét már „rendesen” váltottak.
Eléggé elhúzódhatott a verseny, mert a fénykép alapján az erdeményhirdetés
sötétben volt.
 |
| Szeptember 27. váltó, 1. futók |
 |
| Váltó, nők 3., férfiak 4. futók |
 |
| A győztesek, Ingrid Hadler és Stig Berge útvonala. |
 |
| Az női első 10 helyezett útvonala, közte a 6. Hegedüs Ágnes és a 8. Monspart Sarolta |
A terepről a 24 órás váltóra 1993-ban készült tájfutó térképpel való
összevetéssel jól látható a szabványok változása 1970 és 1993 közt. Sajnos az
1993-as térkép nem túl jó felbontású.
 |
| 1970 1993 |
A térképek után néhány fénykép a versenyről.
Az egyéni versenyen elég rossz idő, eső volt.
Bélyeg, boríték is volt.
Sokan alá is írták
A térképek Bozán György
gyűjteményéből, a képek a Wissenschaft
Quedlinburg e.V. honlapjáról származnak.
Életem versenye
VálaszTörlésHosszú utazás után vezetőink kiküldtek egy esti átmozgatásra. Ebből most nem lett presztizsfutás, ami közös futásainkon megszokott volt. Ezért a VB szálláson javasoltam egy férfias vetélkedőt. Körbe álltunk és egymás után mindenki csinált egy fekvőtámaszt, aztán a következő körben kettőt és így tovább. Elsőnek Düdü áll ki és azt mondta, hogy ez hülyeség. Én még nyomtam tovább megszállottan, összesen kb. százig. Másnap a terepbemutató előtt úgy éreztem nem tudok lépni. Oltári izomláz volt a hasfalamon.
Minden ország öt futót indíthatott, a rajtsorrendet csoportonként sorsolták. A legjobbak a negyedik kalapba kerültek, közülünk Horváth Atesz, aki az egyik vb előkészületi versenyen dobogós érmet szerzett. Skerletz edző engem ötödiknek jelölt, Te egyedül is fogsz tudni futni! felkiáltással. Az utolsó előtti rajtszámot kaptam.
Reggel 9-kor már üres volt az étkező, az asztal meg tele hideg pecsenyékkel, csemege felvágottakkal, mintha csak zabkását fogyasztották volna az előttem reggelizők. Otthon cikória kávéhoz és zsírban sült kenyérhez voltam szokva, egyszerűen nem tudtam ellenállni a zabálásnak.
Délután 2-kor rajtoltam, a gyomromat feszítő nyomás miatt óvatosan kocogtam. A szintes, útvonalválasztós terep nagyon hasonló volt a magyaregregyi OB-hez, ahol 14 percet vertem a második helyezettre. A pálya teljesen üres volt, a nagy menők kisöpörték az erdőt. A 10. pont előtt láttam először embert. Egy tűnyiladék volt a fiatalosban, rögtön bevágtam. Ez volt a pálya legkönnyebb pontja, tettem rá 5-6 percet. Végül a 110 perces pályán 10 percet kaptam a győztestől.
Aztán pár hét múlva megnyertem csákberényi OB-t. Novemberben tízen belül voltam a nemzetközi csepeli maratonin, nagyobb tiszteletdíjat kaptam, mint a bajnokságon. Ez lett a vesztem, azt hittem, ha belehúzok jobb leszek tájékozódásban. Öt év kellett rájöjjek, hogy az NDK vb volt életem versenye…