A térképhelyesbítő
ugyanazt csinálta régen, mint most is, a terep
minden részét bejárva minősíti az ott található dolgokat, amelyek lehetnek
pontok, vonalak, területek.
Az utakon, vagy a tereptárgyakat
szabadon felkeresve egy útvonalat járnak
be, amelyet rögzítenek a kezükben lévő térképre.
A "hagyományos" terepmunka (kb 2012-ig, de sokan ma is így dolgoznak) alapmódszere az volt, hogy az útvonalakat egyenes szakaszokra
bontva úgynevezett poligonokat (sokszögvonalakat)
készítettek. Ehhez tájolót, lépésszámolást, később lézeres távmérőt használtak.
Ha kiindulási pontod
ismert, azaz egy az alaptérképen feltüntetett hely, akkor irány és távolság méréssekkel
a térképre lehet szerkeszteni az útvonalat. Ha minden mérést és szerkesztést
jól csináltál, akkor az egyik ismert pontból tűréshatáron belül (kb 5m)
átjutottál a másikba, vagy ha olyan útvonalad volt, visszaértél a kiindulási
helyedre.
Mindehhez a tájoló által
levett irányt kell felrajzolni a tájoló élével, illetve a mért távolságot a
vonalra rámérni. Az irány mérésére kezdetben a normál verseny tájoló állt
rendelkezésre, majd a pontosabb célzást lehetővé tévő prizmás tájoló.
|
A tájolóban lévő kis prizmán át nézve a fokbeosztást a leolvasás pontos |
A távolságot 970-2000 közt lépésszámolással
állapították meg, majd 2000-től kezdtek elterjedni a lézeres távolságmérők, ezzel jelentősen javult a mérések pontossága. |
Új eszköz belépése kb 2000-től, a lézeres távmérő
|
Ennek ellenére nem mindig
sikerült tökéletesen felszerkeszteni az útvonalat, ekkor a radír volt a
megoldás, el kellett osztani egyenletesen a hibát, vagy újra mérni az egészet. Ezekből
a sokszor 30-40 szakaszból álló egymásban folytatódó vonalakból állt össze a
rajzon az útvonalad.
Ha ez például egy út, azaz vonalas tereptárgy volt már csak minősíteni kell a jelkulcs szerint,
(földút, szekérút, stb). Ha pontszerű
tereptárgyakat kerestél fel, akkor azok elérésekor a jelüket (etető, szikla,
kúp, stb) kell rögzíteni.
A jelleghatárok,
futhatósági változások határán ugyanígy végig kell haladni, csak ott a
körüljárt területet kell minősíteni
(1-es zőld, sárga, stb).
Extrém gyenge szintvonalrajzú,
vagy szintvonalak nélküli alapanyag esetén a domborzatot próbálták barométeres magasságméréssel meghatározott
magassági értékekkel kiegészíteni, a magasságmérők is egyre kisebbek,
könnyebben hordozhatók lettek.
|
Esetenként magasságmérő használata
|
A méréseket az előző
részben ismertetett anyagokra, ceruzával rajzolták meg. Kezdetben egyszerű fekete
ceruzával, sűrűn kellett hegyezni, hogy szép vékony vonalat lehessen rajzolni.
A 80-as évektől lehetett „rotring” ceruzát beszerezni, ami a 0,5 mm vastag
heggyel egyenletes vékony vonalak rajzolását tette lehetővé, majd a 90-es
évektől Pentel vízálló hegyek
(fekete, piros, kék színben) használatával akár zuhogó esőben is lehetett a
terepen dolgozni (már akinek kedve volt hozzá).
|
Ceruza vékony, színes heggyel
|
A 2017 januári térképfórumon
Kovács Gábor részletesen bemutatta a
"hagyományos" térképhelyesbítést,
előadása itt nézhető meg. |
A terepen készített rajz: fólia, szines ceruza, poligon, domborzatrajz (Kovács Gábor). |
A GPS helymeghatározás fejlődésével 2000 környékén már pontok GPS eszközzel való bemérésével lehetett a rendelkezésre álló ismert, kiindulásként használható „fix” pontok számát növelni.
2010 környékén már
kisméretű loggerrel (útvonalrögzítő)
a bejárt útvonalat rögzíteni lehetett,
majd este a loggerből letöltött vonalat a térképre
vetítve és kinyomtatva másnap egy komplex nyomvonalrendszerrel kiegészült
alaptérkép állt rendelkezésre. Ehhez már nem kellett állandóan irányt és távolságot
mérni, ami könnyebbség volt, és nagyobb pontosságot tett lehetővé gyorsabb
haladás mellett. Ezzel egy átmenti időszak, a "vegyes" eszközű terepmunka alakult ki, a hagyományos felmérés GPS adatokkal kiegészítve (vagy fordítva).
|
Kb 2010-től újabb eszköz egészíti ki az eszköztárat, a GPS logger. A baloldali bluetooth kapcsolat lehetőségével redelkezik.
|
Kb 2015-től az egyre
pontosabb helymeghatározásra alkalmas GPS, és a hordozható eszközökön futtatható
térképrajzoló programmal valós időben lehet látni, hol mozogsz éppen a terepen.
A megfelelő jelek alkalmazásával a terepen szinte tisztázati rajz minőségben kirajzolható
a térkép. Itt már nincs szükség a
távolság és irány mérésére, tehát ilyen eszközre se. A legalkalmasabb a
mobiltelefon külső GPS-el, és az OpenOrienteering
Mapper androidos változata.
|
Eszköztár régebben
|
|
A 2010-es évek első felétől már csak egy eszköz kell a helyesbítéshez, telefon vagy tablet, ajánlott külső GPS-szel |
Szuromi Balázs szakdolgozata itt tekinthető meg: http://lazarus.elte.hu/hun/digkonyv/szakdolg/szuromi/start.htm
VálaszTörlésA 2009 évi miskolci munkámnál (Trail-O VB bemutató terep) használtam Dénes Zoltán távcsőhöz hasonlító lézer távolságmérőjét. Sok segítséged nyújtott.
VálaszTörlés